Higiénia a hozzátáplálás során
A hozzátáplálás embert próbáló feladat, a szülőnek rengeteg odafigyelésre, türelemre és elfogadásra van szüksége hozzá. Hosszú az út, míg a baba hozzászokik az ételekhez, számára teljesen új élményekkel gyarapodik, megismerkedik új textúrákkal, ízekkel és mozdulatokkal.
Rengeteg témát érintettünk már a hozzátáplálással kapcsolatban, például, hogy mikor és hogyan kezdjünk bele, vagy hogy hogyan vezessük be a pépek után a darabos ételeket is, sőt, arról is meséltünk már, hogy mit tegyünk, ha nem akar a baba enni. Most nézzük meg, mit tehetünk azért, hogy a hozzátáplálás higiénikus legyen.
Miközben a baba új ételekkel ismerkedik, egy dolgot biztosra vehetünk: ez a nagy kaland rengeteg kosszal jár. Jobb, ha ezzel már a kezdetekkor megbarátkozunk, hiszen ha ragaszkodunk a magulátlan tisztasághoz, és minden kanálnál törölgetjük a baba száját, nem csak magunkat idegesítjük feleslegesen vele, de a babától is elvesszük a lehetőséget, hogy szabadon megismerkedhessen az új tapasztalatokkal. Jobb, ha elfogadjuk, hogy a hozzátáplálás eleinte koszolással jár, sokszor több étel köt ki az étkezőszéken vagy a padlón, mint a baba szájában. De minél többször engedjük, hogy a baba maga fedezze fel az új ételeket, annál hamarabb érez rá, mit kell velük tennie, hogyan kell a táplálékot a szájába venni, rágcsálni, lenyelni. Teljesen normális, ha eleinte a baba csak megízleli a neki felkínált pépeket, de nem nyeli le, hanem a nyelvével kilöki, hiszen meg kell tanulnia annak a módját, hogyan kell a nyelvével az ételt hátrafelé irányítani. Később a darabos ételek kóstolása során is lehetséges, hogy bár a felkínált étel íze tetszik neki, az állaga valamiért még nem, ezért nem nyeli le, hanem visszaköpi. Főleg igaz ez az elején, mikor még sokszor öklendezik, ez is teljesen normális, természetes reakció, mely megvédi őt attól, hogy nagyobb, fulladást okozható darabok lecsússzanak.
Sok baba nem viseli el, ha etetik, csak akkor eszik szívesen, ha ő maga veheti a szájába az ételt. Ez persze rengeteg fejtörést okozhat a szülőknek, hiszen mikor a baba is fogni akarja a kanalat, óhatatlan, hogy a nagyja az ölében vagy az etetőszék tálcáján, esetleg a földön landoljon. Nem változik ez akkor sem, mikor már darabosabb ételeket, sőt ugyanazt eszi, mint a felnőttek. Eleinte nem emel mindent a szájához, hanem hosszú percekig ismerkedik az új felkínált étellel. Belemarkol, teszi jobbra balra, akár le is dobhatja a földre, és mindez bizony kikezdheti a szülők türelmét. Arról nem is beszélve, mikor határozottan jelzi, hogy nem kér többet: kiveri a kezünkből a kanalat, földre borítja a tálat, ellöki a vizespoharat. Egy biztos, gyakorlássa, azzal, hogy hagyjuk, a maga módján ismerkedjen meg az ételekkel, sokkal gyorsabban elszáll az újdonság varázsa, és fog a baba szépen enni a későbbiekben.
Mindez nem azt jelenti azonban, hogy minden kompromisszum nélkül meg kell barátkoznunk azzal, hogy mostantól minden étkezés hatalmas koszolással járna, amit utána fél óráig takaríthatunk. Megéri beruházni a legpraktikusabb kiegészítőkbe, például egy belebújós előkébe, ami védi a baba ujjait is, vagy egy nagyon praktikus, csúszásgátlós szilikon alátétbe, mely megkönnyíti a takarítást, hiszen mosógépben is mosható.
