Kistestvér érkezik - szülői aggodalmak
A testvérek közötti kapcsolat rendkívül összetett. Hiszen egy testvér lehet játszótárs és bajtárs, de mindeközben rivális is.
Mikor érkezik a második gyermek a családba, a szülők már előre aggódnak, hogy fogja viselni az addig egyedüli gyermekük, hogy a figyelmük immár megosztódik. Sokszor a szülőkben ez az érzés annyira meghatározó, hogy szinte belebeszélik a gyerekükbe, hogy a kistesó érkezése csakis negatív következményekkel jár.
A gyerekek hihetetlen könnyedséggel térképezik fel a szülők érzéseit. Mivel ők még nem a szavak szintjén kommunikálnak, sokkal könnyebben tudják értelmezni és átvenni a szavak nélkül kifejezett érzéseinket. Éppen ezért van az, hogy ha az anyuka fáradt, frusztrált és ideges, akkor ezt a hangulatot a kisbabája pontosan érzékeli, sőt átveszi, ezért lesz nyűgös, hisztis, ezért lesz sokkal nehezebb elaltalni. Igaz ez a nagyobb gyermekekre is. Ha a szülők már előre ráfeszülnek a kistestvér érkezésére, minden nap azon aggódnak, féltékeny lesz a kistesóra,hogyan fogják megoldani, míg az anyuka a kórházban van a picivel, és előre lelkiismeret furdalásuk van, hogy nem lesz elég idejük a nagyra, akkor ezt a feszült légkört a gyermek is átveszi, és negatív érzelmekkel várja majd a kistesó érkezését.
Éppen ezért a legfontosabb lépés ilyenkor, hogy a szülők letisztázzák magukban a saját érzéseiket, félelmeiket. Jó gyakorlat erre, ha a két szülő kiválaszt egy nyugodt, csenedes időpontot, amikor le tudnak ülni kettesben, és át tudják beszélni a kétségeiket, meg tudják tervezni, hogyan készülnek az új jövevény érkezésére, miként reagálnak majd a nagyobbik érzéseire, kérdéseire, milyen problémák merülhetnek fel, és hogyan fogják ezeket közösen megoldani. Fontos, hogy szavakba tudják önteni azokat a kérdéseket, melyeket a kicsi érkezése felvet.
Ki fog tudni segíteni az első napokban és utána? Hol fog aludni a csöppség? Min kell változtatni még az érkezése előtt? Mi tudna segíteni, hogy könnyebb legyen a két gyerekkel? Például, ha addig a nagyobbikat átszoktatjuk a saját szobájába éjszakára, vagy beszoktatjuk a bölcsödébe/óvodába, kipróbáljuk, hogy tud-e néha aludni a nagyszülőknél, megpróbáljuk szobatisztaságra szoktatni stb. Végig kell venni a gyakorlati oldalát, hogyan fogjuk tudni két gyerekkel végigcsinálni a napot: ki viszi reggel oviba a nagyot és ki megy érte délután, hogyan oldjuk meg este a két gyerek fürdetését és altatását, hogyan lesz megoldva a főzés egy újszülött mellett? És mindenképpen fontos, hogy tudjuk kezelni a nagyobb gyermek új jövevénnyel kapcsolatos pozitív és negatív érzéseit egyaránt.
Ha ezeket a kérdéseket át tudjuk beszélni a társunkkal, akkor máris egy hatalmas lépést tettünk afelé, hogy sokkal nyugodtabban várjuk a csöppséget, és a nagyobbik gyermek is minél természetesebbnek vegye, hogy miután megérkezett, már nem egyedül neki jár minden figyelem.
