Szobatisztaság

 Hiszen annyira megszokták már a napi többszöri pelenkacserét, hogy szinte hihetetlen, hogy valaha is eljuthatnak oda, hogy ne kelljen több pelenkát venni. Ugyan vannak olyan csodagyerekek, akik már másfél évesen szobatiszták, de a legtöbb kisgyerek csak olyan 2 éves kora körül kezdi meg a tanulási folyamatot, és egészen 3 éves korukig is eltarthat, míg már nem lesznek balesetek. Eröltetni nem érdemes, jobb, ha szépen, türelmesen kivárjuk, míg megérett rá a gyermek. 

 De nézzük először, hogy pontosan mit is értünk szobatisztaság alatt. Hiszen elsőre olyan egyértelműnek hangzik ez a fogalom, pedig nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Sokan például sokkal hamarabb elhagyják a pelenkát, mint hogy a gyerek önállóan szobatiszta lenne. Ők saját elhatározásunkból nem adnak a gyerekre pelenkát először nappalra, és inkább óránként elviszik a kicsit biliztetni, mert reménykednek benne, hogy ha néha sikerül neki, akkor a sikerélmény meghozza a kedvét. Később éjszakára sem adnak rá pelenkát, és hajnalban is inkább viszik ki a gyereket pisiltetni. Ezt nevezzük igazából pelenkamentességnek, viszont fontos, hogy ilyenkor még a gyerek nem érett arra, hogy saját maga szabályozza a folyamatot, nem jelez önállóan a szülőnek, ha ingere van, hanem a szülő viszi gyakran próbálkozni. Amennyiben ezt a folyamatot kellő türelemmel viszi véghez a szülő, az esetleges kudarcokért és balesetekért nem szidja le vagy nem látja rajta a gyerek a csalódottságot, nincs probléma ezzel a módszerrel. De ha türelmetlenek és megbüntetik érte a gyereket, akkor szorongást is okozhat nála. 

Szobatisztának akkor nevezhetünk egy gyereket, ha előre, önállóan jelzi az ingert, kibírja míg a szülő kikíséri vagy előveszi a bilit, a pisit és a kakit is tudatosan a bilibe vagy a wc-be üríti. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem eshetnek meg néha balesetek, hiszen mint minden folyamat, ez is sok gyakorlást igényel, csak a filmekben történik úgy, hogy egyszercsak a gyerek ráérez, és onnantól kezdve teljesen önállóan és mindig sikerrel bilizik. 

Tehát mi szükséges ahhoz, hogy egy gyerek szobatiszta lehessen. Ugyanis erre minden esetben meg kell érnie, lehet akár jóval előtte is próbálkozni, tanítgatni, mutatni neki, de beérni a dolog csak akkor fog, mikor a gyerek is képes rá. Ez az érési folyamat nagyon összetett, nem csupán arról van szó, hogy fizikailag képes a gyerek a megfelelő izmok kontrolálásával visszatartani és elengedni, hanem szociálisan is elég érettnek kell lennie. Hiszen ahhoz, hogy önállóan tudja jelezni az ingert, képesnek kell lennie megértetnie magát, sőt már jóval előtte fontos, hogy érdeklődést mutasson a tevékenység iránt. Éppen ezért hasznos, mikor a kúszó-mászó, esetleg már járkáló kisgyerek elmehet a felnőttel együtt az illemhelyre, mert így lehetősége nyílik megfigyelni, mit csinál egy felnőtt, hétköznapivá válik számára ez a tevékenység, így nem lesz ijesztő. A gyerekek mindent utánzással tanulnak, ezért minél többször látják a felnőttet egy bizonyos tevékenység közben, annál könnyebb a dolguk. 

Sokat segít, ha már idő előtt beszerzünk egy bilit, amivel ismerkedhet, akár mikor mi pisilünk, ruhában ő is ráülhet, hogy szokja, ne legyen annyira idegen neki a helyzet.