Miért olyan nehéz a totyogó napközbeni altatása?

Fáradt, szüksége lenne a pihenésre, hogy délután újult erővel tudjon játszani, és mindig minden lehetséges módon ellenáll. Aki már találkozott akaratos totyogóval, aki mindent csinált volna az alváson kívül, az tudja, hogy ilyenkor milyen kevés esélye van a szülőnek arra, hogy békésen, könyörgés nélkül megússzák az ellenkezést. Másfél-két évesen jellemző a gyerekekre egy időszak, amikor határozottan kifejezik, nem akarnak aludni. Ekkor sok szülő azt gondolja, nincs már a nappali alvásra szükségük, pedig igazából a gyerekeknek egészen az óvodás kor végéig kell a nappali alvás az egészséges fejlődéshez. Akkor tudunk nekik segíteni abban, hogy mégis lepihenjenek, ha tudjuk miért állnak ellen a pihenésnek, ezért nézzük az okokat.

Függetlenség és akarat

A gyerekek akarata másfél-két évesen már kiteljesedett. A kedvenc szavuk a nem, amikor csak tudnak, ellenkeznek, a határokat feszegetik, próbálgatják, meddig mehetnek el, mire van ráhatásuk, mik a szabályok és azok megszeghetőek e. A gyerekek számára a biztonság központi kérdés, és ehhez következetességre, határokra és napirendre van szükség. A kicsi fellázadhat az addig megszokott tevékenységek ellen, nem akar ebédelni, fürdeni, aludni. Ha azt tapasztalja, hogy kis ellenállás elég ahhoz, hogy ne kelljen megcsinálnia valamit, akkor ezt más területeken is ki fogja próbálni. A gyerekek még nem tudják, mi az, amire szükségük van, nem értik az összefüggést, hogy az alvás kimaradása miatt nyűgösek. Annyit tudnak, hogy játszani, futkorászni, pakolni, szinte minden sokkal izgalmasabb, mint aludni. Lehet, hogy ébren tudna maradni akár estig is, de attól még nem ez szolgálja az egészséges fejlődését. 

Szeparációs szorongás

A szeparációs szorongásról már korábban írtunk, ennek utolsó nagyobb hulláma másfél éves korban szokott jönni. Ahogy a gyerek akarata nyílik, élvezi, hogy saját maga ura, el tud távolodni anyától, úgy tör rá pont emiatt a félelem, hogy egyedül van. Emiatt nem szeretne elszakadni a szülőtől, altatáskor is húzza az időt, hiszen az alvás a legnagyobb szeparáció. Érdemes sok kukucsos és bújócskás játékot játszani, főleg elalvás előtt. Ezek egyrészt nagyon tetszenek a gyerekeknek, és a boldogan, kacagva töltött idő feltölti őket, másrészt megtanulják a tárgyállandóságot, vagyis hogy anya nem tűnik el attól még, hogy nem látja mindig. Segíthet még ezen, ha végig mellette marad a szülő, míg elalszik, valamint egy alvós állatka is, ami napközben anyukánál lehet, hogy így átvegye az illatát és megnyugtassa. 

Csökkent alvásigény

A babák alvásigénye már születésüktől kezdve egyéni, ezért mindig fontos a saját gyermek jelzéseire figyelni. Másfél-két éves kor környékén az igény csökken, ekkor úgy tűnhet, hogy a gyereknek nincs szüksége nappali alvásra, pedig csak hozzá kell szokni az új rendszerhez. Lehet, hogy ebéd után szüksége van még fél vagy egy órára, amikor csendesen olvasgattok, hogy ráhangolódjon az alvásra, és utána is kevesebbet alszik, mint szokott. Érdemes azonban kitartani amellett, hogy az ebéd utáni szundi kötelező, mert ha enged a szülő, könnyen kimaradhat. Ez hosszútávon sem előnyös, hiszen az óvodában is mindig van alvásidő.