Mit tegyünk, ha csak darabos ételt fogad el a baba?
Vannak babák, akik már az első kóstolóknál határozottan tudják, mit szeretnek és mit nem, és képesek inkább sírni az éhségtől, de akkor sem eszik meg azt az ételt, amit épp nem szeretnének.
Akadnak olyan babák is, akik nem csak az ízek közül válogatnak, hanem az állaggal kapcsolatban is határozott igényeik vannak. Akad, amelyiket hiába kínálunk darabos ételekkel, csakis a pürés állagot fogadja el. És akadnak olyan babák is, akik a pürét nem szeretik, és már a hozzátáplálás kezdetén is a darabosabb, megfogható ételeket részesítik előnyben. Ezeknek a babáknak megoldás lehet az úgynevezett BLW, vagyis a csak falatkákból álló táplálás, amitől azonban sok anyuka tart, hiszen félnek a félrenyelés veszélyétől. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben?
Nagyon sok anyuka szívesen táplálná csak és kizárólag pürés állagú étellel a gyermekét, mert már előre fél a félrenyeléstől. Pedig a babákat már viszonylag korán, 7-9 hónapos korban meg lehet ismertetni a darabosabb állaggal, melyet sok baba innentől előnyben is részesítene, sőt, némelyiknek innentől jön meg igazán az étvágya. Ez a felismerés sok anyukát elrémiszt elsőre, hiszen elképzelni sem tudják, hogyan fognak változatos ételeket a baba elé rakni, ráadásul olyanokat, melyek mindegyike puha, fogak nélkül is elrágható, mégis eléggé megfogható ahhoz, hogy a baba maga tudja a szájába venni. Ugyanis az ilyen típusú babák nem viselik el, ha etetik őket, jobb szeretnek mindent a saját kezükbe venni, és saját kézzel irányítani az evést. Nem kell azonban kétségbeesni, számtalan praktika van erre a helyzetre, hogy az anyuka is nyugodt legyen, és a baba is jókedvvel fogyassza el a változatos ételeket.
Első nagyon fontos ezzel kapcsolatban, hogy eleinte mindenképpen vastag ujj méretű ételekkel kínáljuk a babát, hiszen ezeket tudja szépen megmarkolni. Kezdhetünk például jó puhára főtt répával, ez a legtöbb babának örök kedvence. Sok boltban kapható sómentes, vastag henger alakú kukorica pufi - nem kell félni, ez szépen szétmállik a szájukban, nem ragad a szájpadlásra. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár a kifli kézre eső lehetőség (glutén és tejtermék bevezetése után), viszont a túl puha kiflinél vigyázni kell, mert könnyen összeragad, és begyűjti a baba a szájába. Ekkor a étkezés végén mindig ellenőrizzük az ujjunkkal a szájpadlását, és szedjük ki az ott maradt darabokat. Kínálhatjuk a babát mindenféle főtt zöldséggel, például brokkoli, karfiol, krumpli, cékla, édesburgonya - ezeket is vágjuk vastagabb, markolható méretre. Eleinte a párolható gyümölcsöket adjuk neki, például készíthetünk almakompótot, körte befőttet, vagy kínálhatjuk a héja nélkül szilvával vagy barackkal is. Ezeket a kis falatokat bárhova könnyen magunkkal tudjuk vinni a megfelelő ételhordozóban.
Amikor már azt látjuk, hogy a baba ügyesen elnyammog ezeken, adhatunk neki teljes étkezést is darabos alapanyagokból. Ehhez mindenképpen szerezzünk be előkét, sőt akár kis kabátkát is, ami megóvja a ruháját, valamint saját tálat, amibe kis rekeszekbe tudjuk külön rakni a felkínált ételeket. A babacsinta például tökéletes választás reggelire, hiszen cukor helyett a banán édesíti meg, a zabpehely és a tojás pedig szépen összefogja. Bármiből csinálhatunk kis lepényeket, melyek a babának könnyen megfoghatóak, és fogak nélkül is szépen szét tudja rágni. Például készítsünk neki zöldségfasírtokat répából, céklából, cukkiniből, brokkoliból stb. Ezekbe belecsemszéphetünk kevés lesütött, nagyon apróra darált husit is. A végén annyira belejövünk a lepénygyártásba, hogy rájövünk, tényleg mindenből lehet készíteni, így oda tudjuk adni a babának a lencsét is például. Ugyanígy magától is meg tudja enni a baba a különböző zöldségszószokkal leöntött tésztát is. Készüljünk fel, hogy míg a baba nem tanul meg evőeszközzel enni, ez nagyobb kosszal jár, de megéri az utána következő takarítást, hiszen a babák ezt nagyon élvezik és közben jól is laknak.
