Hogyan reagál a gyermek a bölcsődei beszoktatásra?

Az 1-2 éves gyerekek számára különösen nagy változást jelenthet, hiszen ilyenkor kezdik el először megtapasztalni, milyen a szülőktől való elválást hosszabb időszakokra. Ugyan a szülő számára szívfacsaró lehet, mikor a gyermekük sír a reggeli elválás során, tudniuk kell, hogy ez teljesen normális reakció a részéről, és ha segítenek neki, pár nap-hét alatt oldódik a szorongása, és mosolygós arccal fog bölcsibe menni. Nézzük, mire számíthatunk, és hogyan tudunk a gyerkőcnek segíteni, hogy könnyebb legyen az új élethelyzet.

Az óvodai beszokással kapcsolatban azt szokták mondani, hogy két típusú gyerek van: az egyik az első hetekben sír, a másik eleinte boldogan megy, majd hetekkel később jön ki a rossz hangulat rajta. A bölcsődébe kisebb korosztály jár, az 1-2 éves gyerekekre még inkább az a jellemző, hogy a beszokás elején ellenkeznek, majd mikor megszokják, már jókedvűen mennek bölcsibe. Ennek oka, hogy egy teljesen új élethelyzetbe kerülnek, távol az addig megszokott, és feltétlen szeretetet és biztonságot nyújtó szülőktől. A szeparációs szorongás jelei ilyenkor felerősödnek, és a kisgyerek joggal fejezi ki érzéseit sírással. Az egészségesen kötődő gyermek, akinek otthon megadják az érzelmi és fizikai biztonságot, akit otthon feltétel nélkül szeretnek, teljesen normálisan sírással reagál a helyzetre. Azonban ez a reakció idővel oldódik, hiszen a jó kötődés megadja neki azt a biztonságot, hogy anya és apa minden nap érte fog menni délután, így a pozitív mindennapi tapasztalatok hatására a sírás idővel elmarad. Ehhez természetesen elengedhetetlen a jó szakember, a kedves, megértő nevelő, aki megvigasztalja a síró gyermeket, és biztonságos kapcsolatot alakít ki vele. Így az elsődleges, hogy ilyen nevelőt válasszunk a gyermekünk mellé, aki támogatni tudja ezt a folyamatot, és megadja neki a szükséges szeretetet, míg a szülei nincsenek vele. 

Az új helyszín ugyanúgy megriasztja a kisgyermeket, ahogy az idegen emberek és gyerekek. Ugyan a sok új játék érdekes lesz számára, míg az anyja is ott marad vele, azonban távozása után már csak a rengeteg ismeretlen tárgyat látja, és hiányzik számára a jól ismert közege. Éppen ezért minden kisgyereknek szüksége van valami ismerősre otthonról, amit magával vihet, ami a megszokás nyugtató érzését adja számára. Ilyen lehet a cumi, amennyiben elalváshoz eddig is használt a gyermek, vagy még jobb egy otthonról hozott kedvenc állatka, akit alvókának tud használni. Ez az állat lesz az új legjobb barátja, aki mindig vele van, amikor az anyukája épp nem tud ott lenni vele, akihez odabújhat, mikor az otthon melegére és illatára vágyik vigaszképpen. 

Ritkán, de előfordul, hogy egy gyermek a beszoktatás után 3-4 hónappal is sír a bölcsődében. Ez akkor történhet meg, ha a gyermek kötődése a szülők felé nem biztonságos, vagyis a szülők nem megfelelően vagy egyáltalán nem reagáltak a baba igényeire. Ez legtöbbször inkább árvaházban nevelkedett, vagy elhanyagolt csöppségeknél fordulhat elő. Természetesen lehet valami egyszerűbb ok is a háttérben, egy olyan félelem vagy frusztráció, ami pszichológus segítségével pár alkalommal könnyedén oldható.

Az is természetes, hogy egy ideig a gyermek otthon is máshogy viselkedik a beszoktatás hatására. Előfordulhat az is, hogy a gyermek átmenetileg visszaesik bizonyos viselkedési formákban, például újból pelenkát kér vagy nyugtalanul alszik. Ez a stresszre adott természetes reakció, amely idővel szintén enyhülni szokott. Szintén teljesen normális, hogy kezdetben hazaérve a gyermek sokkal nyűgösebb, bújósabb vagy esetleg hevesebb, dacosabb a viselkedése. Hazaérkezve a megszokott környezetébe a szeretteihez, a gyermeknek végre lehetősége van kiadnia a nap során felgyülemlett feszültséget. Az új élmények és az érzelmi kihívások miatt a gyermek fáradtabb lehet a szokásosnál, különösen a nap végén. Az idő előrehaladtával a gyermek növekvő önállóságot és magabiztosságot mutathat, ami hosszú távon pozitívan hat az érzelmi és szociális készségeire.