Tv hatása a babákra
A mai rohanó világban az emberek hétköznapjait teljesen meghatározzák a digitális tartalmak, a baba születésével a televízió, számítógép vagy mobiltelefon teljes kizárása az életünkből teljesen lehetetlen. Nem is kell ilyen végletekben gondolkozni, mint mindenben, ebben is a mértékletesség a fő cél, nem a teljes tilalom.
A TV legfontosabb negatív hatása a csecsemőre, hogy mértéktelen fogyasztása túlterheli az idegrendszerét, melynek éretlensége a későbbiekben, óvodás és iskolás korban köszön vissza negatív következményekkel. Ilyen jel lehet a tanulási nehézség, vagy a viselkedési és beilleszkedési zavar. A tudatos szülő felelőssége minél kevésbé kitenni a mozgókép zavaró tényezőinek a kisbabát, sőt, a későbbiekben is korlátozni a tv nézés mennyiségét.
Sokan azzal érvelnek, hogy a háttérzajként állandóan működő TV nem érdekli a babát, oda sem néz, hanem szépen eljátszik mellette, míg a TV-t nem ismerő csecsemők figyelmét leköti a képernyő, ha például vendégségben találkoznak vele. A következtetés sajnos nem helyes, hiszen a televízió annak ellenére kifejti negatív hatását, hogy a baba látszólag nem követi a szemével, hiszen ekkor is érzékeli az onnan érzékelő zajokat és fényeket. Ilyenkor sok babánál esténként jelenik meg ennek tünete, hiszen az egész napos zaj és fény túlterheli az idegrendszerét, így este túlfárad, kimerült, sír, túlpörög és nem tud elaludni, majd az este folyamán is nyugtalan az alvása, sokszor felriad.
A tudósok azt is felmérték, hogy a tévé mellett játszó csecsemők kevesebbet mozognak, mint a TV-t nélkülöző társaik. Bár lehet, hogy a baba csak oda-odapillant a készülékre, ezáltal mégis mindig kizökken a nyugodt játékból, megakad a felfedezéssel járó tanulási folyamata is.
Az igaz ugyan, hogy a mai készülékek már nem olyan károsak a szemre, mint a régi televíziók voltak, azonban ugyanúgy fárasztja a baba szemét, a picúr szeme még nem elég fejlett, az egy pontra fókuszálás rontja a szemét, rövidlátáshoz is vezethet.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a baba nem érti, mit lát a képernyőn, így nem megfelelő indok rá, ha neki szóló tartalmat kapcsol be a szülő. Még a 3-4 éves gyermekkel is szerencsésebb úgy nézni mesét, hogy a szülő mellette ül, és közben a látottakat elmeséli, mert a pici csak így érti meg, mit lát, valamint meg tudjuk válaszolni a benne felmerült kérdéseket. A tévében látott agresszió növeli a gyermek agresszivitását is, a kisgyerekek gyakran leutánozzák a Tv-ben látottakat.
A mesehallgatással ellentétben a mozgókép nem fejleszti a belsőképalkotást, vagyis a fantáziát, mely a későbbiek során az iskolában és felnőttként is nagyon hasznos. Az olvasott mesékben megjelenő gonoszt, valamint az esetleges brutalitást a gyermek mindig csak olyan mértékben képzelni el, amivel meg is tud bírkózni, ellenben a televízióból érkező képvilágot a képzelete nem tudja megszűrni, így az gyakran rémálmokhoz, szorongáshoz is vezethet.
Természetesen a mai digitális világban már elképzelhetetlen, hogy teljes mértékben kizárjuk a gyermekek életéből az efféle tartalmakat és felületeket, sőt, a későbbiekben, iskolás korukban nagy hátrányuk is származhat abból, ha teljesen elzárjuk őket ezek megismerésétől. De az minden esetben a szülő felelőssége, hogy megszűrje, mely tartalmak megfelelőek számára, és ami a legfontosabb, szabjon határt a mennyiséget illetően.
